Miért fáj a magány, ha egyedül maradsz,
Miért sírsz néha, ha megbántanak .
Visszaemlékszel egy gyönyörű nyárra,
amikor még ő volt az életed álma.
Szemedben könnyceppek ragyognak,
szívedben emlékek ezrei lakoznak.
Rágondolsz és szíved hevesen ver,
Más ember voltál, ezzel a szerelemmel.
Elmúlt a nyár megmaradt egy emlék,
te arra gondolsz, de más ember lennék,
ha visszajönne hozzám az a boldog nyár,
amikor a forró vágy ,édes csókja várt.
Már régi az emlék , rég elmúlt a nyár,
de szívedben az érzés, mégis vissza jár.
Úgy érzed nincs tovább nem leszel boldog,
Neked már szomorú, fájó lesz sorsod...
Egyedül vagy és nem vársz a holnapra,
Nem hiszel többé az igazi álmokba.
A magány a barátod, nem akarsz élni ,
A nyarat szeretnéd újra felidézni.
Van aki eléri azt, akit szeret,
Van aki szenved míg övé nem lehet.
Van aki könnyes szemmel könnyen tud feledni,
Van aki meghal,mert nagyon tud szeretni!
Ha olvasod SMS-em, jussak majd eszedbe,
S vald be őszintén, hogy mit érzel a szívedben!
Ha úgy érzed,hogy igazán tudnál szeretni,
Válasznak írj annyit:BOLDOG SZERETNÉK LENNI!
Nem érhetek hozzád,
Nem fekhetek melléd,
Nem súghatom oda:csókolj,mert kell még!
Te lettél volna a legszebb örömöm,
S ha veled álmodom azt is köszönöm!
Többet ér egy pillantás ezer hazug szónál,
Egyetlen egy érintés ezer hamis csóknál!
S ha édes ajkadról már csak bántást kapok,
Te nemlátod,de belül meghalok!
Távol vagy tőlem, a szívem ott van nálad!
Várom, hogy mehessek,
hogy nálad lehessek,
hogy füledbe súghassam SZERETLEK!!!
Hol a porba írunk valamit azt elfújj a szél!
De ha a szívünkbe véssük örökké él!
Én a szívembe véstem egy szót és egy nevet!
A szó: Szeretlek, A név: A Te neved!
Ha egyedül vagyok rád gondolok, hogy
Veled milyen boldog vagyok!
Sose gondolj arra, hogy keserű az élet!
Csak mindig arra, hogy szeretlek Téged!
Hogy mi történt
És mit tettem
Nem felejtem
Sajnálom de így alakult
Most mégis azt mondom megérte
Bár lehetett volna kicsit jobb vége
Szeretlek is meg nem is
Így Boldog is vagyok meg nem is
Keserű emlékek képe bennem él
Ha rá gondolok,megborzongat akár a szél
Már tudom nincs visszaút
De talán nem is baj,hogy így alakult
Most visszatért egy érzés
Most gondtalan és Boldog vagyok
Sok új szépet és jót kapok
De Furcsa szokatlan kép
Más karjában meghalni kész
A karok megfognak,átölelnek
Megcsókolnak és szeretnek.
Mond miért tetted velem...
Páncélomat lefejtve felemeltél,
kicsi álom világomba betörtél
Csendes magányom megzavartad,
a boldogság madarát nekem adtad.
Hagytad hagy szárnyaljak veled,
elhitetted ,hogy öröké szeretsz.
Eldobtál és ott hagytál védtelen,
most elnyel sötét éj, meghalok.
Nincs ami megvéd e sötét hajnalon,
Igy most utoljára írok neked
búcsúzom tőled kedvesem..
És ha felnézel az égre
az a magányos csillag én vagyok
Ha szellő simogatja arcod
az is én vagyok...
Ha távoból lágy zenét hallasz
a szívem muzsikája az...
Azt dalolja halkan ez a szív
összetört miattad..
És mi lett a vége?
Lelkem felszáll az égbe,
Valódi angyalt teremtett ördögi lényed.
Gyermek voltam...
Kisgyermekként mindig álmodoztam,
Ünneplő ruhámban a verseket szavaltam,
Nem írtam, hisz a legtöbb, mi bántott,
Csak múló, gyermeki könnyeket látott.
Kisgyermekként mindig csak nevettem,
Jódolgomban mást nem is tehettem,
Hisz nem ért az élet bántó ütlege,
Míg óvott szüleim féltő két keze.
Kisgyermekként hittem a mesékben,
És a bohóc láttán hangos nevetésben
Mutattam hatalmas, csámpás cipőjére,
Ügyet sem vetve festett könnyeire.
Az évek múlásával felnőttem,
S a vidám perceket elfeledtem,
Hogy beálljak én is bohócnak,
Vámját fizetve boldog napoknak.
Most rajtam nevetnek, s mutogatnak;
“Nézd meg jól bohócát a sorsnak."
Megértettem, mit a festett arc fedett;
Csak komédiázok hiányod felett.
Legbátrabb virága
előbújt tavasznak
hószirma kandikál
bólogat a napnak.
Üzeni neki,hogy
társai még odalenn
laknak.
Bimbója kolomp
kelyhe harang
a virágnak
veri az ágyát
későn kelő
fiának.
Tövissel védi
kertjét a bíbor
rózsa,
szépségét csak
az orgona
harsongó dala
ontja.
De hol vagy te?
Szívem tulipánja?
Lelkem csöppnyi,
tarka szála?
Oh már tudom.
Hagymáját gyökerestül
tépted,
nem nő bennem soha
érted.
Láttál-e már virágot,
mely proból lett álom,
mondták-e már szemedbe,
"Te vagy a világom.."??
Szerettél-e önzetlenül,
igazán egy embert,
kiről őszintén kimondtad,
"köszönöm más nem kell"
Remélem egyszer,
én is megtalálom,
s valóraválik minden,
miről azt hittem,csak álom..
>Szeretlek Téged Nagyon-Nagyon,s ezt nem tudom leirni
,mert hosszú nagyon.
>Azt,hogy mennyire is Szeretlek
Én,s,hogy Te vagy az Életemben a fény;
>Az egyetlen ember-e Föld kerekén,akiért érdemes élni még!!!
>Lehet,hogy vétkeztem ellened,de SOHA többé NEM teszem,mert
mindennél fontosabb vagy Te-Nekem!,
>És mindenkinél joban Szeretlek Életem!!!
>Elmegyek 1 templomba,és meggyónom bünöm,
és megmondom a papnak,hogy oldjon fel,de rögtön! :)
>Elmondom neki,hogy ártottam 1 szívnek,és
bármivel is büntet;megteszem,mert
>Nem szerettem SOHA-SENKIT ennyire,mint Téged!!!
,SOHA többé NEM ártok Én-Néked,
>Csak BOCSÁSS meg Nekem KÉRLEK!!!<
Nézz vissza a távolból
Remeg a szívem, de elengedlek
Sóvár fellegen szállnak az emlékek
S a fagyott tó tükrénél elmerengek...
Nézz vissza a távolból, ha égi könnyek záporánál
Múltunkra emlékezel,
Ha szíved még visszahúz, s követnél,
De nyomom már nem leled.
Égi tündérek a tó tükrén remegnek
S csak szállnak, szállnak az emlékek.
Még mindenben Téged látlak...
Ismerős tájon homályos örvény dob le,
S megfagy a lelkem, mert hiányod tudatára ébredek
Minden reggel...elhullt rózsaszirmok tengerén
Sóvár tajtékkal versenyt fut a szél...
Az ég még tükrözi nekem szemeid fényét.
Nézz vissza a távolból...csak még egyszer!
Bár nem mehetek Veled,
Emléked a legvadabb szélvihar sem söpri el.
Halk imám a mennybe
Könnyes szemekkel néztem fel az égre,
Kértelek Uram:Segíts neki végre!
Ezeregy éjjen szállt imám a mennybe,
Halk zokogásom csengett az egekben,
Rimánkodtam érte:Ne hagyd őt elveszni!
Engem meg taníts meg büszkén szenvedni,
Büszkén emelt fővel, mosollyal arcomon,
De közben ragadd meg két karom,
Segíts végig a küzdelmes utakon,
Ne rebbenjen az arcom a fájdalmas szavakon,
Majd mikor eljönéletemben az utolsó fejezet,
Moss tisztára és oldozz fel Istenem!
Magány a társam
Magány a társam, Ámorral hadakozom
Szeretlek de elhagytál, s most szomorkodom
Mézédes csókod bódította tudatom
Részegen csüngtem remegő ajkadon
Mámor melytől elállt a lélegzetem
Éreztem milyen csodálatos a szerelem
Mások mondták, hogy a szerelem is fáj
De én nem hittem, bennem éget a vágy
Magány a társam, Ámorral hadakozom
Egy téli napon, megérintett a fájdalom
Szó melytől a magány lett úrrá rajtam
Ámor nyila vérző sebet ejtet rajtam
Miért lett vége hisz jó volt, ezen őrlődöm
Szeretlek fáj ez nekem,de bele kell törődnöm
Fájó szívem búcsút int neked
Hiányzol de álmaimban velem leszel!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
