Csokonai Vit�z Mih�ly: A rem�nyhez

F�ldiekkel j�tsz�

�gi t�nem�ny

Istens�gnek l�tsz�

Csalfa, vak Rem�ny!

Kit teremt mag�nak

A boldogtalan,

S mint v�dangyal�nak,

B�kol �ntalan. –

S�ma sz�ddal mit kecsegtetsz?

Mi�rt nevetsz fel�m?

K�tes kedvet m�rt csepegtetsz

M�g most is bel�m?

Csak maradj magadnak!

Biztat�m val�l;

Hittem sz�p szavadnak:

M�gis megcsal�l.

Kertem n�rcisokkal

V�gig �ltet�d;

Cs�rg� patakokkal

F�im �ltet�d;

R�m ezer vir�ggal

Sz�rtad a tavaszt

S �gi boldogs�ggal

F�szerezted azt.

Gondolatim minden reggel,

Mint f�rge m�h,

Repkedtek a friss meleggel

R�zs�im fel�.

Egy h�jj�t esmertem

�r�mimnek m�g:

Lilla sz�v�t k�rtem;

S megad� az �g.

Jaj, de friss r�zs�im

Elhervadtanak;

Forr�sim, z�ld f�im

Kisz�radtanak;

Tavaszom, v�gs�gom

T�li b�ra v�lt;

R�gi j� vil�gom

M�ltatlanra sz�llt.

�h! csak Lill�t hagytad volna

Csak mag�t nekem:

Most panaszra nem hajolna

Gy�szos �nekem.

Karja k�zt a b�kat

Elfelejten�m,

S a gy�ngykoszor�kat

Nem ir�gyeln�m.

Hagyj el, �h Rem�nys�g!

Hagyj el engemet;

Mert ez a kem�nys�g

�gyis eltemet.

�rzem: e k�ts�gbe

Volt er�m elh�gy,

F�radt lelkem �gbe,

Testem f�ldbe v�gy.

N�kem m�r a r�t h�metlen,

A mez� kis�lt,

A zeng� liget kietlen,

A nap �jre d�lt. –

B�jol� l�gy trill�k!

Tarka k�pzetek!

Kedv! Rem�nyek! Lill�k! –

Isten v�letek!