Ábrányi Emil: Oly szép, mikor…
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára A láthatárt új hajnal fogja át. Pirúl az ég s az ébredő, setét föld Boldog sejtésben sírja harmatát.
Mikor rám néztél, mélyen elpirultál, Míg szép fejed szelíden meghajolt. Ó kedvesem! E bűbájos pirosság Kezdődő üdvöm hajnalpírja volt!
Ha gondolok rá, nedvesűl az arcom. Halk permetegként hull a könny oda. Ne félj! E könny itt hajnalodni kezdő Boldogságomnak csendes harmata. |