Johann Wolfgang Goethe: A kedves k�zell�te

R�d gondolok, ha nap f�ny�t f�r�szti

a tenger�r;

r�d gondolok, forr�s viz�t ha festi

a holdsug�r.

T�ged l�tlak, ha sz�l porozza t�vol

az �takat;

s �jjel, ha ing a kis pall� a v�ndor

l�ba alatt.

T�ged hallak, ha tomp�n z�g a hull�m

�s partra d�ng;

a ligetben ha n�ma cs�nd bor�l r�m,

t�ged k�sz�nt.

Lelk�nk’ egym�st�l b�rmi messze v�lva

�sszetal�l.

A nap lemegy, csillag gy�l nemsok�ra.

�h, j�ssz-e m�r!