Esik es�, szakad, szakad...
  

T�bb mint harminc �ve bar�tn�k az any�m �s Eszter. Egyid�sek, mindig volt k�z�s t�m�juk. Alig v�rt�k a h�tv�g�ket, amikor k�v�zva, kuncogva pletyk�lkodhattak. Tejsz�nhabot kunyer�lva t�l�k, ovis koromt�l szerettem hallgat�zni.

Egy ilyen alkalommal hallottam el�sz�r Tam�sr�l. Mit sz�lsz, most a kozmetikusl�nnyal boron�lt�k �ssze? – k�rdezte any�m.
�n is hallottam – felelte Eszter kiss� irigyen.

Ennyire eml�kszem. Azt�n, ahogy a t�bbi pletyk�t, elfelejtettem ezt is. Kicsi voltam m�g, nem tudtam, hogy ezek a mondatok egyszer m�g visszak�sz�nnek nekem…

Eminens tanul� voltam. Sz�leim b�szk�k voltak r�m, �n pedig minden�ron meg akartam felelni nekik. Csak a fi�kkal �lltam hadil�bon, duci voltam, nulla �nbizalommal. �gy voltam vele, ha egy fi�t tal�lok, akinek tetszem, t�z k�r�mmel harcolok �rte, elv�gre �r�ljek, ha valaki sz�ba �ll velem.

Tizenhat �vesen ismertem meg Zsoltot. Azt hittem, szeretem, b�r lehet, hogy csak ragaszkodtam hozz�. Teltek az �vek, mi meg j�rtunk. Koncertekre, diszk�ba, ahogy a t�bbi fiatal, csak k�s�bb t�nt fel, hogy fontos k�rd�sekben nem vagyunk egy hull�mhosszon.

A bar�ti t�rsas�gunk is k�l�nb�z�tt, de elk�nyveltem, hogy nekem ez jutott, � lesz a f�rjem. Zsolt csendes, h�v�s szem�lyis�g. Olyan minden mindegy t�pus. Szeretett, h�t j�rtunk. M�r h�t �ve voltunk egy�tt, �n k�zben f�iskol�s lettem, a bulikat kihagytam, elv�gre nekem otthon m�r �gyis van bar�tom… Azt�n dolgozni kezdtem, az esk�v�t is tervezgett�k, hogy t�bb p�nz�nk legyen, egy bar�tn�m b�f�j�ben v�llaltam plusz munk�t d�lut�nonk�nt. Kezd� voltam, de kedvess�gem miatt szerettek a v�s�rl�k.

Egyik este be�ll�tott egy f�rfi. K�l�t k�rt mag�nak, �s nekem is. Nem volt helyes, de a hangja kellemes, b�rsonyos volt. Besz�lgetni kezdt�nk, olyan 35–36-nak tippeltem (41 volt). �n akkor m�ltam 23. Els� tal�lkoz�sunk ut�n k�t h�napra volt lefix�lva az esk�v�nk Zsolttal. Addig szinte mindennap j�tt Tam�s, merthogy � volt az: any�m �s Eszter egykori besz�dt�m�ja, persze �n ezt akkor m�g nem tudtam.

Tam�ssal minden este besz�lgett�nk: intelligens volt, illedelmes �s figyelmes. Sokszor megv�rt, �s z�r�ra ut�n hazak�s�rt. Mag�r�l annyit mondott, hogy k�nyvt�ros, r�g elv�lt, egy tizenk�t �ves fia van. Volt feles�ge �s fia egy szomsz�dos telep�l�sen �l. Tiszta sor, gondoltam �n.
Nem ker�lt�nk egym�s k�zel�be, de k�t h�nap m�lva k�nnyezve vonultam az esk�v�m�n az anyak�nyvvezet� el�. Azt hitt�k, meghat�dtam, az�rt s�rok, pedig valami �sszezavarodott bennem.

Tam�s hi�nyozott, orromban �reztem a pattogatott kukorica illat� est�ket a b�f�ben. Hi�nyzott a meleg, biztons�got ny�jt� hang.

De kimondtam az igent, hisz h�t �v egy�ttj�r�s az h�t �v, �s mit is sz�ltak volna a sz�leim, ha k�zl�m, hogy egy id�sebbet szeretek, akit r�ad�sul alig ismerek. Tam�snak elmondtam, hogy f�rjhez mentem. Nem sz�lt r� semmit, de egy dalsz�vegr�szletet k�ld�tt m�snap a b�f�be: „Esik es�, szakad, szakad, / Szeretn�lek, de nem szabad. / Te is tudod, tudom �n is, / N�zz�k egym�st m�gis, m�gis…”

K�sz lettem: �ts�rt �jszak�k, �lmodoz�s arr�l, mi lett volna, ha el�bb tal�lkozunk. Bebesz�ltem magamnak, hogy a t�rsadalom elv�r�s�nak megfelel�en kell �lnem. Uralkodtam magamon, de f�l �v m�lt�n nem b�rtam tov�bb. �v� lettem egy komor, de romantikus hangulat� k�nyvt�rszob�ban. Soha nem hittem, hogy l�tezik olyan egy�ttl�t, mint a filmeken. Szavak n�lk�l t�k�letes �sszhangba ker�lt�nk m�r az els� alkalommal.

�n is m�s lettem. Fogyni kezdtem, verseket fabrik�ltam, festettem, szerelmes voltam. Rengeteget r�g�dtam, pszichol�gusnak is �rtam, hogy mit tegyek. Persze a pszichol�gus azt �rta, amit nem szerettem volna olvasni: hogy egyszer v�gre d�ntenem kell. �n meg �gy voltam, d�nts�n az id�…

Egyre t�bbsz�r j�rtam a k�nyvt�rba. Egyszer, amint a k�nyvt�r el�tt besz�lgettem Tam�ssal, ott termett egy festett v�r�s n�, r�m kiab�lt, hogy sz�lljak le a f�rj�r�l. Azt�n elment, k�pni, nyelni sem tudtam. Tam�s magyar�zkodott, hogy ez csak a volt feles�ge, aki a v�l�st�l f�ggetlen�l f�lt�keny. De �n sem vagyok h�lye, kik�vetkeztettem, hogy a v�l�s nem jelentett minden t�ren elszakad�st az exnej�t�l. Persze, szerelmes voltam, minden magyar�zatot elfogadtam Tam�st�l. Elhittem, hogy a n� „nem norm�lis”. Titokban szeretve egym�st �lt�nk tov�bb.

P�r h�t m�lva �jabb meglepet�s v�rt: egy sz�ke f�rt�s, 7 �ves le�nyka a k�nyvt�rban, aki az �n Tam�somat ap�nak sz�l�totta. „A l�nyom” – mondta Tam�s. Elmes�lte, hogy v�l�sa ut�n tal�lkozott egy n�vel, aki �gy akarta �t mag�hoz l�ncolni. De egy gyerek nem tarthat �ssze egy egy�bk�nt nem m�k�d� kapcsolatot, nyugtatott. Elhittem. Az�rt motoszk�lni kezdett bennem, hogy milyen „meglepet�st” tartogathat m�g Tam�s.

Kis nyomoz�s ut�n megtudtam, hogy az exfeles�ggel egy id�ben, mikor m�g h�zasok voltak, Tam�s beleszeretett (?) egy kozmetikusl�nyba is, akinek majdnem egyid�s fia van Tam�s fi�val. Term�szetesen t�le, de ezt a gyermeket a kis f�rt�s sz�ke l�nnyal ellent�tben nem v�llalta fel. A nev�t sem adta. Hallottam m�g egy �ll�t�lagos gyermek�r�l, cs�m�rt kaptam a gyerek�gyekt�l. Beugrott az a r�gi besz�lget�s any�m �s Eszter k�z�tt: a f�rfir�l, aki a kozmetikus l�nnyal is…

R�j�ttem, hogy a helyi Casanova az �n bar�tom.T�bb kisebb �gy der�lt m�g ki, de Tam�s erre azt mondta, neki meg azzal kell szembes�lnie, hogy f�rjem van, �s ez neki nagyon rossz. Cs�nya vit�ink is voltak, de mindig kib�k�lt�nk, mindent elfelejtettem, ha meg�lelt. �t �v telt el �gy, m�g nem voltam 30, de Tam�s m�r t�l volt a 45-�n.

Becs�szott a n��gyek k�z� egy l�ny, aki �pphogy elm�lt 16 �ves. Tam�s kellemes hangj�val, kedvess�g�val, modern „cukrosb�csi” st�lus�val beh�l�z b�rkit, f�leg a szer�nyebb, �nbizalomhi�nyos fajt�b�l.
Mondj�k, hogy a kapuz�r�s el�tti p�nik �r�lt dolgokat v�lt ki a f�rfiakb�l, Tam�st teljesen kiford�totta. Biztat�st kapott, hogy � m�g ennek a koroszt�lynak is „bej�n”, �gy �tven fel� is… Az�ta csak ezeket a l�nyokat keresi. �k azt�n csal�dottan, lelki s�r�l�ssel l�pnek ki a kapcsolatb�l.

Ha �n nem lettem volna kicsit korosabb, vagy tal�n b�lcsebb, lehet, hogy r�szorultam volna megfelel� szakember seg�ts�g�re, hogy elfelejtsem Tam�st, de szerencs�re, nem kellett. Lassan kigy�gy�tottam magam abb�l az �lomb�l, amiben �ltem. Tov�bbra is f�rjn�l vagyok, h�v�s, csendes „�ll�v�zk�nt” meg�lve a mindennapokat. Hamarosan kisbab�m lesz. De semmi nem v�ltoztat azon, hogy a r�gm�lt n�ha eszembe jusson, �s halkan d�dolva, f�lembe csengjen az a r�gi kis dalocska, amit�l naivan v�rtam a nagy csod�t:
Esik es�, szakad, szakad…