Heinrich Heine: A dal sz�rny�ra veszlek

A dal sz�rny�ra veszlek,

s elviszlek, kedvesem,

a Gangesz-parton a legszebb

ligetbe r�p�lsz velem.

Ott szelid holdsug�rban

vir�gz� kert susog.

R�d, n�v�r�nkre v�rnak

a lenge l�tuszok.

Iboly�k enyelegnek halkan,

fenn csillag ny�l magosan.

Mese csordul a r�zs�k ajk�n,

rejtelmesen, illatosan.

A gazell�k r�d f�ggesztve

szem�ket, n�znek komolyan,

�s hallod, amint messze

morajlik a szent folyam.

Lehever�nk a gyepre,

hol p�lm�k �rnya ring,

s �lmodjuk mind�r�kre

szerelmes �lmaink.